a szégyenről
nem akarok beszélni
csak sírni róla
néha már azt sem
átalakítani kivágni szétfényképezni
hogy elfogyjon
valahol van egy kulcs
ahhoz a félelmetes ajtóhoz
ami mögül belém áramlik
az anyám mellét szüntelen rágni akaró
boldogtalanságom
talán az éjszaka
mikor bezártatok a fürdőszobába éhesen
semmibe ordító kétségbeesésem
ha azt kihagyjuk
akkor nem ülök ott kétezerhárom
január egyik éjszakáján
felkapcsolt világítás mellett
dermedten megerőszakolva
az ócska heverőn a Szondi utcában
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-01-07 01:42:31
Utolsó módosítás ideje: 2012-01-08 00:38:18
