Hullámverés
Az elejében ott a vége,
fehér taraj a büszke jajban,
beránt a nyers hullámverésbe,
és csöppé zúzza a hatalmam.
Csak kapaszkodunk, kéz a kézbe,
mint fürge fodrok, gyűrt karajban,
bezúdulok a lüktetésbe,
hogy ringatózhassak a dalban.
Egy óriási öl a tenger,
s míg föl-le lüktet szerelemmel,
megrészegülök sós ízétől,
s ha mégis onnan jött az ember,
nem érhetem föl értelemmel,
hogyan lett piros vér a kékből.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-01-06 12:50:35
Utolsó módosítás ideje: 2012-01-06 12:50:35
