Lelkes Miklós : DÕLT IDÕ


 
2842 szerző 39254 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Borbély Tamás
  Ki tudja hányszor
Új maradandokkok

Szőke Imre: Achilles orr
Ötvös Németh Edit: egyszer csak hideg lett
Szőke Imre: Viszketés
Bátai Tibor: csukott szemmel
Szakállas Zsolt: PÜSPÖKFALAT
Köves István: GATTAMELATA NYERGEL, ELKÖSZÖN
Pálóczi Antal: ADY PARAFRÁZIS
Horváth Tivadar: Skizofrénia
Tímea Lantos: Majdnem mögöttem/javított/
Köves István: CEAUSESCUT LEGALÁBB LELŐTTÉK
FRISS FÓRUMOK

Bara Anna 1 órája
Blanka Eszter 1 órája
Szilasi Katalin 16 órája
Duma György 16 órája
Ötvös Németh Edit 19 órája
Gyurcsi - Zalán György 21 órája
Tímea Lantos 1 napja
Szőke Imre 1 napja
Horváth Tivadar 1 napja
Tóth Gabriella 1 napja
Albert Zsolt 1 napja
Pataki Lili 2 napja
DOKK_FAQ 2 napja
Vajdics Anikó 2 napja
Bátai Tibor 3 napja
Tamási József 5 napja
Pálóczi Antal 6 napja
Boris Anita 6 napja
Valyon László 7 napja
Szakállas Zsolt 7 napja
FRISS NAPLÓK

 az utolsó alma 25 perce
Hetedíziglen 26 perce
nélküled 57 perce
A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS 7 órája
Bátai Tibor 16 órája
Minimal Planet 17 órája
különc 22 órája
Janus naplója 1 napja
Párbeszéd egy jobb Dokkról 1 napja
Készül az album 2 napja
Dokk-verspályázat 2 napja
Bara 2 napja
N. D. S. L. (Vajdics Anikó) 2 napja
útinapló 2 napja
Ötvös Németh Edit naplója 3 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Lelkes Miklós
DÕLT IDÕ

Sajnos, még az értő se érthet
időt, valót, álmot, teret:
tűnődik értést színlelők közt,
akik mind-mind értetlenek.

Volt-e a volt? Vigyorgó bábuk
orrán festék mosódik el,
s bombától sérült hintalónak
lábhiányát pótolni kell

fa, szén kerül fel pincemélyből,
s lélek melegszik /bár sötét
később kioltja kályhaizzás
duruzsolgató fénykörét/,

árnyak színháza, leng a függöny,
halvány holdkézben csillagok
/s a Csillagom, melyet szerettem,
de nem szeretett,  -  elhagyott,

szívszíne vérzőn múltba elfolyt,
kicsúfolt már csillagneve,
s fent érdek-mohón, undort keltőn
ágál sok júdásgyermeke/,

árnyak színháza, függöny lengett,
gyűrődött tintás irkalap,
el-elgurított gerlehangot
csintalankodó pillanat,

és Anyám jött, hogy fel kell kelnünk,
Szeretet-erő jött, s talán
volt-jötte éppoly hihetetlen,
mint most a tény: nem él Anyám

/s mint most e rút júdásseregnek
csőrkárogása, gúnyolók
szóval-tettel azt is mi szép volt
vagy lett volna, csillagvalót,

s bár Idő nincs, de mégis ránkdőlt
hihetetlenül szennyes ég,
s elvakított barmok csodálják
cézárok aranyköntösét/,

árnyak színháza, fák inognak,
a macskabundán szikra fut,
kinyílnak kedves nyávogásra
mosollyal telt tündérkapuk,

virág hull, szirom, visszadöbben,
hogy tavasz volt,  -  volt-e tavasz?  -
volt-e az a lángfehér szépség,
amely friss zöldet behavaz?

…és ment Apám gyűlésbe, múltban,
vitte a hitet: hinni kell!
/s kutatta: szívnek, kétkedésnek
Csillagisten mit is felel/,

…és mentem én, testek bevártak,
s féltem, hogy a végén kioszt
késeket /s arra kér, hogy vágjak
én is velük/, Aszklépiosz,

kinek kígyóját sem kedveltem,
mely a serlegen kanyarog,  -
dajkáltak ezópusi esték,
s titkolt dal-álomhajnalok,

de mentem és  -  habár kifosztott
végül e világ  -  két szemem
Jövőt ringatott /ami nincsen/,
akárcsak Csillagistenem,

árnyak színháza, már közönybe
hullt hang, vágy, tett és hallgatott
az egykori ébredés, Hajnal,
elhallgattatták alkonyok

…s a könnyű lánykák szétrebbentek,
s Leány jött, az Egyetlenegy,
s mikor Hűséggel egy a Szépség,
a könnycsepp is csengőn nevet,

árnyak színháza, függöny felmegy,
látom: az árny is mosolyog
/s az Egyetlenegy mosolyával
gyöngysorcsoda máig ragyog/,

dőlt az Idő, Ég  roskadt, s közben
rozsdát őrölt gyors szómalom,
Mindent őrölt a Káoszisten,
Vén kárált, végül elhalón

és úgy halt meg, bánatba, múltba
kivert eb, néki ez maradt
/ránc-arcába csapódott vissza
annyi gőgös volt-pillanat!/,

de aki jött a Fordulattal,
urat játszó öntelt lakáj,
/addig lapult, lóváltó senki/  -
múltból jött, s ment a múltba már,

árnyak színháza, életemnek
végén, rongyos végvár-vitéz,
dőlt ég, hazátlan félvilágok,
melyekben sír vágyott Egész,

árnyak színháza, életemnek
végén, elsötétlő mesék,
s barmok csodálják áhítattal
cézárok aranyköntösét









Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: kéziratban,


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-08-18 14:50   Napló: az utolsó alma
2025-08-18 14:18   Napló: nélküled
2025-08-18 14:15       ÚJ bírálandokk-VERS: Szőke Imre Ötven évvel később
2025-08-18 13:45   Új fórumbejegyzés: Bara Anna
2025-08-18 13:28   új fórumbejegyzés: Blanka Eszter
2025-08-18 12:23   új fórumbejegyzés: Blanka Eszter
2025-08-18 10:25   új fórumbejegyzés: Blanka Eszter
2025-08-18 08:05   Napló: A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS
2025-08-17 22:37   Napló: Bátai Tibor
2025-08-17 22:36   új fórumbejegyzés: Duma György