Új év
Új év szépsége kísért
és sarkal szüntelen,
ahogy elképzelem
a még
meg se születőt,
bár hajnalom, delem
elmúlt felettem
s az alkony közelít,
mégis várom őt
s hiszem,
ha fogytán a lencse
és rövidül a virsli
-vele eszem-
nem lesz válogatós.
Tréfát se űz velem,
hogy kitagad
mielőtt befogadnám.
Belső békét nem szülhet szerencse.
Nevemre veszem.
Megőszültem,
vállamon sok év tornyosul már,
hogy mindent felülről lássak.
Szívemben hit a lét záloga,
többet veszítenék, ha félnék.
Aggódó lelkem
bajánál jobban ver meg
ami jön még, ha csak kesergek.
Már a megszületésénél...
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-12-30 12:12:19
Utolsó módosítás ideje: 2011-12-30 13:49:00
