BALATONI VARÁZSLAT

A szemekben csodálkozás volt:
virágszivárvány csendje lángolt.

Virágszivárvány égő csendje
lobbant át tükrös végtelenbe.

Vizén a porcelánfehérnek
szitakötőszárny gyúlt ki, s fénylett.

Barnászöld rét ragyogta nyárban
a déli partról messze láttam:

hegyek álltak sötétlő kéken
tükörtáncok végtelenjében,

s egy Nagy Varázsló, fényvarázslat
űzött feléjük fecskeszárnyat.

Vizén a porcelánfehérnek
felcsengtek ezüst messzeségek,

s láttam nagy kéz nyitotta tájban:
minden szépségben szabadság van,

s szabad a szépség minden foglya,  -
ég, víz, hegy, rét szívig ragyogta.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Magyar Hajnal, 2001/4