Advent
A fenyők csak szép szelíden
haldokolnak kint az utcán.
Közönyös halomba hányva fekszenek,
olyan méltósággal, csöndben, szeretettel,
Mint a sokat tűrt, szelíd nagyanyák.
Lelkükkel teli a nappali, a konyha.
Úgy fáj ez, hogy ordítani kell most;
vizes törlőrongyot rázni, odacsapni,
szilánkokra verni a mozsárban a békét;
csak hogy ne halljam már
minden karácsonykor
olyan szép szelíden haldokolni bennem
a konyhazajban Apát és Anyát.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-12-13 20:17:52
Utolsó módosítás ideje: 2011-12-13 20:17:52
