szikrázó mosoly

A szikrázó mosoly száz virág,
én elfelejtek várni rá,
nyugodj bele, ahol vagyok
ott mindig s nyomot hagyok.

Kicsi világ, én szétszedem,
az igazság a mérlegem,
elfeledni hogyan élj,
eldobni a magamét.

Zálogba adtam a szívem,
most abból írom a rímet,
párom mosolya alkohol,
megrészegít bármikor.

Ahogy a párás ablak lecsepeg,
úgy felejtem el a neveket,
akik valaha bántottak,
engem egyszer száz szóval.

Eső mossa, nap szárítja,
befoltozza a sebeket,
ésszerűen felírom egy lapra,
a nagyon gonosz neveket.

Egyszer talán elolvasom,
meglepődök húsz év múlva,
előveszem és ámulgatom,
milyen haraggal írtam oda.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-12-11 12:20:20
Utolsó módosítás ideje: 2011-12-11 12:20:20