Nagypál István
Esti víz. Mozgás. Ennyi
csakhogy mégis, kifulladásig, mint nem is tudom mi, hagyjuk,
mert nincs is értelme, mégis alakul folyton a nap,
nem hullámzik, ahogy szemgolyón a könny,
nem háborogva folyik, mint ménes-fejek úsztatta folyópart stb.,
pusztán hömpölyög, mint a megfolyt tócsa az utca szélén a kanálisba,
ilyen most a kedvem, az erőm, szembe fordul velem üvegnyi víz-arcom,
sehol se látom már benne szőke hajamat, tényleg fontos kérdés
merül fel bennem: valóban éjjelente önt el vizes pohárnyi félelem,
pedig egyszerű, ennyi, egy utolsó zihálás és b… vagy, b… meg
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-12-01 03:21:00
Utolsó módosítás ideje: 2011-12-01 03:21:00
|
|
|
