Felhők kergetője ("takarító-népdal")

ajánlás:

Sose fél kupával,
mindig csak a telit.
Kacaj? Sírás? Írás?
Sorsod ki így telik.

Méricskélhet kalmár,
nem övé a véka,
mai napnak föle: holnap
pállott maradéka.


*

Felhők kergetője,
széllelbélelt rossza,
miért féltené lábát?
Eső majd lemossa!

Nem froclizza eget:
„én mi végre vagyok,
s te ki, mikor s miként szólítsz?”
Dolgát teszi: ragyog.

Keltétől nyugtáig
emígy követ napot,
hiszi, tyúkól éppúgy
az öröktől adott.

Seprőt játszin emel:
„álmuk, ó, be tiszta!
Kapirgálás után nyűtten
ha fölülnek vissza!”

Hogyha csöndesülnek,
kiül ég partjára,
„be jól szelel ez is!”:
szippant a pipába.

Fölüti az Írást,
madaráról égnek,
„Hej, egyszer majd én is!” – s legyint:
„nélkülük mivégre?!”

Majd ha égről leszáll,
hozzá elballagott,
ujja körme hegyin
szólít csak csillagot:

„Megforgattam számban,
jobb tüdőznöm napot!
Szívjárt füstkarikák hagynak
itt csak csapot-papot!”







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-11-28 13:30:42
Utolsó módosítás ideje: 2011-11-28 18:17:58