Egyszer volt

Nincs mese. Volt az idill. A mostanra emlékezni minek.
Időjáték mindaz, mire bólinthatsz – megmúltasodsz, aztán
lépsz egyet – nincs ennél nagyobb forradalom: kilátszol –
egy tejút véletlen fröccsenése szélén – rólad szólna minden(?),
hát meghallgatsz másokat, ha már adott a közös légtér,
halászol olykor a világhálón, stimulálod a képzeleted,
és nem szólítod embertársadnak a másikat, főleg testvérednek,
mert tutira kinevet. Nyomod a gombokat, arcod kísértetfényben,
megfürdesz most talán, mióta akarod – végre a létben,
ha mégse jönne össze, utolsó bizalmad veted a delete-be.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-11-25 23:49:08
Utolsó módosítás ideje: 2011-11-25 23:49:08