Hideg

nincs olyan mélység, amibe bele ne lehetne
ugrani, merülés közben kinyílni, mint egy
rugóskés, nem gondolni többé a testedre,
elhiszed, hogy egyszer a véred elfolyik a tenger
fenekén, befolyik a szivacsok alatti lyukakba és
néznek a halak, ahogy lebegsz a víz felszínén,
de tudod, hogy ez már nem olyan lebegés,
amire te számítottál, igaz: ez is delíriumos állapot,
szóval úgy úsznak el melletted a halak, hogy
néha hozzád érjenek, mint a sziklára futott
hajótesthez, algapenészes a szád, hideg nyugalom
járja át a tested, miközben arra várok az ágyam
mellett ülve, az arzénos teámat kevergetve,
mikor jön végre el az a szeretett személy hozzám,
akihez  este hozzábújnék és az életlen kést
hasamba szúrná, mert sejtem, hogy az fog bántani,
akit a legjobban ismerek, és ennek örülni fogok,
mert a szép szemeibe nézhetek majd, utoljára






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-11-25 01:47:20
Utolsó módosítás ideje: 2011-11-25 14:26:23