Bibo No Aozora

egyszer
bárhol
ha megengeded
megpróbálom szó nélkül
mert közém és a világ közé
csak képeket vág
dirib-darabokra
még ha magyar is
én meg ember
akárcsak Te
egyre láthatatlanabbá válok
szavakat kiejtve számon
a mi nyelvünkön
saját álmainkat sem értjük
figyelni kell hogy emlékezzek
hogyan lélegzik együtt a Föld a széllel
lényemet régen fák törzsébe fontam
sötét felhőkkel ordítottam vihart
tenger felett
bárcsak emlékeznél
a szabadságra
mikor megtaláltalak
halkabb volt mint a suttogás
vagy miképp őszi eső szitál
fordulj most vissza
mutasd arcodat vagy kezed
a mondatokat vetkőzzük le
(ha megengeded)
újra látni fogsz
(egyszer)
állj ide mellém
(bárhol)
kérlek ne félj
(megpróbálom szó nélkül)
bárhonnan hazatalálunk





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-11-04 23:39:24
Utolsó módosítás ideje: 2011-11-07 19:06:13