Zárt űr


Mint egy kagyló fekszem
az éjben bezárva
üresen Haragod mivel
létem semmivé faragod
termeltette a gyöngyöket

miket kiizzadt régen
mint valami rémes
mérget s elgurulva
mindaz oly messze már

Az ágy a
falak a szoba hideg
ítélkező józan
szemmel méreget

Manikűrözött
ujjaiddal rég

kimerve
leszopogatva
belőlem a lényeg

Álomjózan
demedt-ittasan
kifordított
üres dióhéj már

naprendszeri méretű
amekkora benne
a pangás a semmit
hasogató kín

***

Segítség Celan
nem elég a bajom
mellé fojtogat
a rend a rím…

Miér kell a dolgokat
„megcsinálni” mér
nem lehet közvetlen
lélekből lélekbe

Halál ne álld az utam
Engedj Hát engedj már be

2011.október






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-11-04 17:41:09
Utolsó módosítás ideje: 2011-11-04 17:41:09