Rozsdás fattyak(1)

Világgá megyek, na és, akkor mi van,
szétnézek erre-arra,
ott, ahol esténként leszakad az ég alja,
majd rálépek a  csillagokra,
bár utálom, mikor hideg fények nyikorognak a talpam alatt.

Remélem, sorfalat álltok, hogy búcsút intsek,
de lehet, csak legyintek, na, szevasztok testvéreim,
rozsdásbőrű fattyak,
kik kalandvágyból a földön maradtak,
elhozom nektek az Istent, ha van, amerre járok.

Fekete varjú károg, a Máli néne,
fekete a szíve, fekete a vére,
mégis a Fehérlófián jár,
hófehér paripán, ne hazudj, ne hazudj,
csak farkából fon nagyapónak sudaras vonókat.

Ó te, nagyszavak gyermeke,
hallod-e, hallod-e,
a sárban már szekérkerekek nyűnek rossz hegedűt,
keserűt, keserűt,
nem hallom, nem hallom, túl hangosan sírnak az angyalok.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-10-31 11:28:26
Utolsó módosítás ideje: 2011-10-31 11:28:26