Sűrű hínár


esténként fal felé fordulva
zuhanok álomba kiesik az idő
és már nem kapom el
a szép álmokat a rosszaktól
se félek de reggelre bal
oldalamon találom magam
egy kő esik a szívemre
mozdulatlanul tűröm hogy
belesajduljon úgy elhidegülök
mintha közénk torlódott volna
egy jéghegy szinte látom ott  
a sötétben olyan mint egy
varangyos béka nádakhoz
tapadva ha esőre vár aztán
összehúzódzkodik felfújja
magát majd’szét szakad
a bőre tóba csobban úszna
úszna de csak kalimpál
sose jut át a túlsó partra






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-10-31 09:44:01
Utolsó módosítás ideje: 2011-10-31 09:44:01