Böröczki Mihály : Csilllagszálak

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2809 szerző 36194 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Németh Bálint
  Magatartás
Új maradandokkok

Szilasi Katalin: Csak úgy
Szakállas Zsolt: ZUZMÓK AZ INAKON
Ötvös Németh Edit: felhangoló
Gyurcsi - Zalán György: utazó
Aranyi Gábor: KÖRTÁNC FEHÉRBEN
Hepp Béla: Húzd!
Szilasi Katalin: Vénség
Kántor Zsolt: Szókratész moziba megy
András Noémi: És minden ami nem
Bara Anna: a megváltó
FRISS FÓRUMOK

Aranyi Gábor 1 órája
Nagyító 3 órája
Szilasi Katalin 6 órája
Vezsenyi Ildikó 9 órája
Tiszai P Imre 1 napja
Tóth János Janus 1 napja
Natalie Danaisz 1 napja
Ötvös Németh Edit 1 napja
Albert Zsolt 1 napja
Mórotz Krisztina 1 napja
DOKK_FAQ 1 napja
Bánfai Zsolt 1 napja
Franczen Bea 1 napja
Dobay Katalin 2 napja
Pataki Lili 2 napja
Tóth Zoltán 2 napja
Tóth Gabriella 2 napja
Francesco de Orellana 3 napja
Steszkó Juli 3 napja
Gyurcsi - Zalán György 3 napja
FRISS NAPLÓK

 Conquistadores 55 perce
Seholsincs 6 órája
kéretlen intimitás 9 órája
Volt egy pillanat 9 órája
Hetedíziglen 11 órája
efmintszerint (Sági Ferenc) 18 órája
Játék backstage 1 napja
Jó, ha a vége jó 1 napja
eltévedni önmagamban szoktam 1 napja
Ötvös Németh Edit naplója 1 napja
Vendég 1 napja
nélküled 2 napja
leállósáv 2 napja
Minimal Planet 2 napja
Zúzmara 2 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Böröczki Mihály
Csilllagszálak

Az eget lestem, azt a félgömb sorsot,
a Holdat vitte, mint egy rózsafoltot,
nagy éjszaka volt, s megtörtént egészen,
hogy utam kezdetét is visszanézzem.

Az első fény, mi ködösen gomolygott,
az első levegő, mi fölsikoltott,
az első célszalag, amit letéptem,
és kiszabadítottam szívverésem.

Ma itt vagyok. Megint az égre nézek,
hogy értesse meg velem az egészet,
de mint az Isten, szakállába hallgat.

Ha nem futsz, vigyen akkor is a lépted,
rám nem íródott, nem íródik képlet,
a szeretet, amivel lépre csalnak.

*

Nem téblábolok, mint a szép ígéret,
ha lépek is, már lábnyomokba lépek,
nem vagyok szolga, nem tűrök hatalmat,
de látszódik a lelkem, ahogy ballag.

Az Isten majdnem darabokra tépett,
de közelembe engedte a szépet,
a verssoraim papírba takartak,
s én föláldoztam tíz ujjam a dalnak.

S ha néhanapján rossz igazat morgok,
nem hibáztatom kedvemért a sorsot,
csak azt az örök kisgyereket védem,

ki – anyám szerint – rögtön fölsikoltott,
míg fölfedezte hangjával a torkot,
s nagy levegőt vett első félelmében.

*

Még most is azt a kisgyereket élem,
nem leszek felnőtt sohasem egészen,
nagy tévedés csak, hogy mindent megoldok,
mint gyerekeim, elhagynak a dolgok.

Leírogatom ezerféleképpen,
mi minden nincs az ember életében,
s míg rám gubancolt köteleket oldok,
már megsuhint, hogy mit jelent a boldog.

Úgy rendeltetett, hogy az ember téved,
és két pont közé gyűri az egészet,
de az-az Öreg valamit takargat,

azt parancsolta végtelen egének,
hogy szakadjon ki kékjéből az ének,
és nem baj, ha a húrok belehalnak.

*

Ha dalt iramlok, híja van az észnek,
a papírlapon felhők legelésznek,
két betű épp egy kötőjelet altat,
s a fűre fáradt kisbetűk hasalnak.

A pillanatot lesem, ahogy épp egy
kis fűcsomó a széltől szerteszét megy,
a zöldek minden más színt betakarnak.
És nagy csönd lesz. A lélegzet is alhat.

Nos így van, mikor szinte beleélem,
hogy ott vagyok két fűszál közt a résen,
és hajlongásom jobbra-balra nyolc fok,

s míg kicsi magam lesem félig térden,
a végtelen kis csücskét épp elérem,
s nyolc klottgatyámból ott is egyet hordok.

*

Míg ezt mesélem, megpördül az érem,
majd megpihen az összezárt tenyéren,
ki tudja fej, vagy épp az írás volt jobb,
de tucatjától megnyílnak a boltok.

Már alig van, mit nem vehetsz meg pénzen,
csak csóró lelkem, csóró tisztességem
nem hagy a bankón semmiféle foltot.
Az ég egy felhőt lábnyomomhoz toldott.

Az univerzum csillagai késnek,
a végtelen is híján van az észnek,
a görbék megnyúlt egyenest akarnak,

de versbetűim, a kis csenevészek,
zöld utat adnak a kenyérpenésznek,
meg éhes szájat mindegyik karajnak.

*

S lezuhanok a Föld bolygóra kéken,
és meglelem a semmi delejében,
mit csillagszálas tarisznyámban hordok,
a tavaszt, amit ágból ágba ojtok.

Ha felhő nincs, csak csillag van az égen
az átiramló többmilliárd éven,
a késő nyári fényes csillagraj had,
úgy fénylik, mint az ágak közt a hajlat.

De szétesik, mi megjelent egésznek,
s úgy kötik össze mázasan a részek,
ahogy a mész ád gyolcskötést a falnak,

s már szüretelget lassan az enyészet,
az elültetett emberek beértek,
és valakik már termést kosaraznak.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-10-24 11:40:17
Utolsó módosítás ideje: 2011-10-24 11:40:17


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2019-04-27 19:13 lista
2019-02-11 10:51 Kosztolányi Mária
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-09-28 23:41 furim
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
2018-08-21 09:29 Vezsenyi Ildikó
2018-08-21 09:17 vim
2018-08-17 21:42 válogatott versek
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2019-05-24 16:01   Napló: Conquistadores
2019-05-24 15:08   új fórumbejegyzés: Aranyi Gábor
2019-05-24 13:28   új fórumbejegyzés: Aranyi Gábor
2019-05-24 13:27   NAGYÍTÓ /Burai Katalin:Gyermeteg/
2019-05-24 13:09       ÚJ bírálandokk-VERS: Aranyi Gábor ELMARADT GENEZIS
2019-05-24 11:17       ÚJ bírálandokk-VERS: Lantos Tímea Kis szívzörej
2019-05-24 10:08   Napló: Seholsincs
2019-05-24 09:35   új fórumbejegyzés: Szilasi Katalin
2019-05-24 08:48   új fórumbejegyzés: Szilasi Katalin
2019-05-24 08:26   új fórumbejegyzés: Szilasi Katalin