Grand Guignol
Párizs, leülök utcád sarkán, a több szál
cigit remegve veszem elő, rémséges,
ahogy vörössé folyik a szemed, mint
a bohóc orra.
Harisnyámon felszaladt a szál, kétkedve
bámulom Guignolt, nem hiszi már el
az exodiumot, nyitva marad a fű és
a nyár vége.
Szent P. esernyője a kezemben van,
a hajógyárban a gépek zaja alább hagy,
nyugodt lépteit hallom, lassan hátrál a
könnyes-éj.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-10-21 02:00:35
Utolsó módosítás ideje: 2011-10-21 02:00:35
