Komor Zoltán : Apám és a varjak


 
2841 szerző 39120 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Bajtai András
  A küldetés lehetetlensége
Új maradandokkok

Pataki Lili: Fényt hoz, színt visz el
Tímea Lantos: Bűneinkért
Gyurcsi - Zalán György: No. 21
Paál Marcell: Lakoma
Zsolt Szakállas: Szinkópák és védjegy
Gyurcsi - Zalán György: máté szerint
Metz Olga Sára: ez még mindig ugyanaz a víz
Szőke Imre: Bucc
Köves István: DÉLELŐTT, INDIÁN NYÁR
Pálóczi Antal: Kertben
FRISS FÓRUMOK

Ötvös Németh Edit 8 perce
Pataki Lili 23 perce
Vadas Tibor 1 órája
Gyurcsi - Zalán György 4 órája
Szakállas Zsolt 6 órája
Tímea Lantos 7 órája
Filip Tamás 7 órája
Mórotz Krisztina 8 órája
DOKK_FAQ 9 órája
Kosztolányi Mária 9 órája
Serfőző Attila 10 órája
Tamási József 11 órája
Paál Marcell 12 órája
Bátai Tibor 15 órája
Metz Olga Sára 15 órája
Szilasi Katalin 17 órája
Bara Anna 21 órája
Misinszki Hanna 1 napja
Ocsovai Ferenc 1 napja
Tóth Gabriella 1 napja
FRISS NAPLÓK

 Bátai Tibor 8 órája
Minimal Planet 9 órája
Conquistadores 12 órája
Hetedíziglen 19 órája
az univerzum szélén 21 órája
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 1 napja
az utolsó alma 1 napja
nélküled 1 napja
Az amazonok rejtett zugai 1 napja
Baltazar 1 napja
Bara 1 napja
Sin 1 napja
különc 2 napja
Gyurcsi 2 napja
Dokk-verspályázat 2 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Komor Zoltán
Apám és a varjak

- A madarakat el kell ijeszteni, fiam! - adta ki az instrukciókat nekem apám,
miután felszegezett arra a keresztre a sárgálló mező közepén.
Körülöttem naptól száraz kukoricalevelek, recsegésük egy összedőlni készülő viskóé,
valahányszor csak némi szellő támadt, azt képzeltem,
a rég halott madárijesztők lelkei fogócskáznak itt a kórók között.
- Hamarosan te is csatlakozol hozzánk, fiú - susogták, meg kacagtak, körbe táncoltak,
ahogy ott csüngtem azon az átkozott kereszten, a fához szögezve,
sebeimből pedig rózsaszirmok hulltak a földre.
Néha-néha kijárt hozzám anyám, hogy némi vizet hozzon - drága asszony volt
- téged olyan sokat dolgoztat apád, de olyan jó gyermek vagy; sírva tért vissza a házba,
én pedig - később döbbentem csak rá -
végig egy szót sem szóltam hozzá. Persze mit is mondhattam volna, erőm már a végét járta
- én legalábbis gyerekként ilyen butaságot képzeltem - utolsó szavaimat pedig apámnak akartam címezni:
- Apa! Egyetlen madarat sem láttam! Egyetlen madár sem jött erre!
De ő sosem jött meglátogatni. Úgy képzelte, végzem rendesen a dolgom, ott vagyok,
ahová ő gondosan felakasztott, és fiatal tekintetemmel egyre csak kergetem a varjakat.
Bevallom, nem emlékszem, hány napot tölthettem azon a rozoga kereszten - hátamba szálkák fúródtak,
mélyen a bőr alá, s a lehullt rózsaszirmok kupaca már a lábamig ért.
Ha kedvem támadt, rugdostam csak a szirmokat, a sárga kukorica közé, s belül kacagtam,
hogy megtelik pirossal a tábla,
alighanem ezzel foglalatoskodtam akkor is, amikor anyám végül eljött értem - szaladt,
szoknyája palástként lebegett körülötte, úgy futott
- és kihúzta a kezeimbe vert rozsdás szegeket.
- Apád meghalt! - kiabálta nekem, én pedig alig értettem, mit mond,
hiszen úgy szédültem a kereszten töltött forró napok után,
nem is beszélve a végtelen magányos estékről,
de nagy sokára csak világosság gyúlt a koponyámban. Apám. Halott?
Utolsó utáni erőmorzsáimat összecsipegetve - kissé tántorogva - futottam be anyám oldalán a házba.
És tényleg ott feküdt apám, az ágyban. Csak amikor közelebb értem, láttam, hogy nem is ő az,
csupán valami madárijesztő,
de rajta édesapám kopott pizsama alsója kéklett.
- Halott - suttogta akkor anyám, s átkarolta a vállamat.
Tenyeremből lassan szállingóztak a padlóra a rózsaszirmok,
s kezdték megtölteni a szobát. Először csak a szemem sarkából észleltem némi mozgást
- a fekete testek néma gyülekezőjét a nyitott ablak előtt,
majd amikor oda fordítottam a fejem, teljes erőből kieresztették a hangjukat.
- Káár - így kezdett rikácsolni a varjúsereglet, s nekem máris kicsúszott a számon:
- Édesanyám! Itt vannak a madarak!
De késő volt már bármit is tenni, s ugyan a bezárt ablak sem állíthatta volna meg ezeket:
máris beözönlöttek a szobába, s ellepték apám testét. Csőrüket mellkasába fúrva hosszú szalmaszálakat
kezdtek kitépkedni belőle,
és bár én közéjük rohantam, apró kezeimmel hessegetve őket - hiszen a madarakat el kell ijeszteni fiam,
mondotta apám
- mit sem ért ostoba, gyermeki próbálkozásom: apám szép lassan elfogyott.
Ami maradt utána, egy elnyűtt, kék pizsama alsó,
egy rongy, olyasféle, amivel háziasszonyok a földet szokták felmosni,
s emlékszem, néhány év elteltével
anyám sem használta másra.
Néha persze síráson kaptam - nem is tudta, nem is sejtette, hogy ilyenkor figyelem
- láttam néhány a konyhakőre hulló kék virágszirmot is,
amely szeméből szökött ki, de azt is, hogy utána
- mintha csak bűnjelet próbálna eltüntetni -
rögtön szétkente a padlón azzal a lyukas, koszos pizsama alsóval.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-10-17 09:25:31
Utolsó módosítás ideje: 2011-10-17 09:25:31


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-07-03 08:07   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2025-07-03 08:05   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2025-07-03 07:54   új fórumbejegyzés: Pataki Lili
2025-07-03 06:33   új fórumbejegyzés: Vadas Tibor
2025-07-03 03:31   új fórumbejegyzés: Gyurcsi - Zalán György
2025-07-03 02:33   új fórumbejegyzés: Gyurcsi - Zalán György
2025-07-03 02:05   új fórumbejegyzés: Szakállas Zsolt
2025-07-03 01:15   új fórumbejegyzés: Tímea Lantos
2025-07-03 00:45   új fórumbejegyzés: Filip Tamás
2025-07-03 00:25   új fórumbejegyzés: DOKK_FAQ