Komor Zoltán : Apám és a varjak

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2844 szerző 38800 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK


 
Új maradandokkok

Vadas Tibor: Túlélő sztori
Ocsovai Ferenc: Börtönima
Valyon László: Alkony
Kiss-Teleki Rita: magamnak egészet
Kiss-Teleki Rita: valaki
Kiss-Teleki Rita: Megtartom
Kiss-Teleki Rita: senki
Kiss-Teleki Rita: emóció
Gyurcsi - Zalán György: egyik kezével
Gyurcsi - Zalán György: lélekóra
FRISS FÓRUMOK

Vadas Tibor 1 órája
Filip Tamás 3 órája
DOKK_FAQ 18 órája
Ocsovai Ferenc 2 napja
Kiss-Teleki Rita 2 napja
Tóth János Janus 3 napja
Karaffa Gyula 5 napja
Valyon László 7 napja
Gyors & Gyilkos 9 napja
Francesco de Orellana 10 napja
Pálóczi Antal 13 napja
Cservinka Dávid 13 napja
Szilasi Katalin 15 napja
Szakállas Zsolt 17 napja
Vasi Ferenc Zoltán 19 napja
Bátai Tibor 20 napja
Farkas György 23 napja
Zsolt Szakállas 31 napja
Serfőző Attila 34 napja
Gyurcsi - Zalán György 40 napja
FRISS NAPLÓK

 Bátai Tibor 11 órája
A vádlottak padján 1 napja
fiaiéi 1 napja
Gyurcsi 1 napja
Zúzmara 2 napja
nélküled 2 napja
az univerzum szélén 4 napja
Baltazar 4 napja
ELKÉPZELHETŐ 5 napja
mix 8 napja
Paricska. Életmű 10 napja
négysorosok 11 napja
DE MI LESZ A NOVELLÁKKAL? 12 napja
Janus naplója 12 napja
Játék backstage 13 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Komor Zoltán
Apám és a varjak

- A madarakat el kell ijeszteni, fiam! - adta ki az instrukciókat nekem apám,
miután felszegezett arra a keresztre a sárgálló mező közepén.
Körülöttem naptól száraz kukoricalevelek, recsegésük egy összedőlni készülő viskóé,
valahányszor csak némi szellő támadt, azt képzeltem,
a rég halott madárijesztők lelkei fogócskáznak itt a kórók között.
- Hamarosan te is csatlakozol hozzánk, fiú - susogták, meg kacagtak, körbe táncoltak,
ahogy ott csüngtem azon az átkozott kereszten, a fához szögezve,
sebeimből pedig rózsaszirmok hulltak a földre.
Néha-néha kijárt hozzám anyám, hogy némi vizet hozzon - drága asszony volt
- téged olyan sokat dolgoztat apád, de olyan jó gyermek vagy; sírva tért vissza a házba,
én pedig - később döbbentem csak rá -
végig egy szót sem szóltam hozzá. Persze mit is mondhattam volna, erőm már a végét járta
- én legalábbis gyerekként ilyen butaságot képzeltem - utolsó szavaimat pedig apámnak akartam címezni:
- Apa! Egyetlen madarat sem láttam! Egyetlen madár sem jött erre!
De ő sosem jött meglátogatni. Úgy képzelte, végzem rendesen a dolgom, ott vagyok,
ahová ő gondosan felakasztott, és fiatal tekintetemmel egyre csak kergetem a varjakat.
Bevallom, nem emlékszem, hány napot tölthettem azon a rozoga kereszten - hátamba szálkák fúródtak,
mélyen a bőr alá, s a lehullt rózsaszirmok kupaca már a lábamig ért.
Ha kedvem támadt, rugdostam csak a szirmokat, a sárga kukorica közé, s belül kacagtam,
hogy megtelik pirossal a tábla,
alighanem ezzel foglalatoskodtam akkor is, amikor anyám végül eljött értem - szaladt,
szoknyája palástként lebegett körülötte, úgy futott
- és kihúzta a kezeimbe vert rozsdás szegeket.
- Apád meghalt! - kiabálta nekem, én pedig alig értettem, mit mond,
hiszen úgy szédültem a kereszten töltött forró napok után,
nem is beszélve a végtelen magányos estékről,
de nagy sokára csak világosság gyúlt a koponyámban. Apám. Halott?
Utolsó utáni erőmorzsáimat összecsipegetve - kissé tántorogva - futottam be anyám oldalán a házba.
És tényleg ott feküdt apám, az ágyban. Csak amikor közelebb értem, láttam, hogy nem is ő az,
csupán valami madárijesztő,
de rajta édesapám kopott pizsama alsója kéklett.
- Halott - suttogta akkor anyám, s átkarolta a vállamat.
Tenyeremből lassan szállingóztak a padlóra a rózsaszirmok,
s kezdték megtölteni a szobát. Először csak a szemem sarkából észleltem némi mozgást
- a fekete testek néma gyülekezőjét a nyitott ablak előtt,
majd amikor oda fordítottam a fejem, teljes erőből kieresztették a hangjukat.
- Káár - így kezdett rikácsolni a varjúsereglet, s nekem máris kicsúszott a számon:
- Édesanyám! Itt vannak a madarak!
De késő volt már bármit is tenni, s ugyan a bezárt ablak sem állíthatta volna meg ezeket:
máris beözönlöttek a szobába, s ellepték apám testét. Csőrüket mellkasába fúrva hosszú szalmaszálakat
kezdtek kitépkedni belőle,
és bár én közéjük rohantam, apró kezeimmel hessegetve őket - hiszen a madarakat el kell ijeszteni fiam,
mondotta apám
- mit sem ért ostoba, gyermeki próbálkozásom: apám szép lassan elfogyott.
Ami maradt utána, egy elnyűtt, kék pizsama alsó,
egy rongy, olyasféle, amivel háziasszonyok a földet szokták felmosni,
s emlékszem, néhány év elteltével
anyám sem használta másra.
Néha persze síráson kaptam - nem is tudta, nem is sejtette, hogy ilyenkor figyelem
- láttam néhány a konyhakőre hulló kék virágszirmot is,
amely szeméből szökött ki, de azt is, hogy utána
- mintha csak bűnjelet próbálna eltüntetni -
rögtön szétkente a padlón azzal a lyukas, koszos pizsama alsóval.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-10-17 09:25:31
Utolsó módosítás ideje: 2011-10-17 09:25:31


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2024-07-18 09:01   Új fórumbejegyzés: Vadas Tibor
2024-07-18 06:43   Új fórumbejegyzés: Filip Tamás
2024-07-17 23:27   Napló: Bátai Tibor
2024-07-17 15:29       ÚJ bírálandokk-VERS: Vadas Tibor Túlélő sztori
2024-07-17 09:25   Napló: A vádlottak padján
2024-07-17 06:59   Napló: fiaiéi
2024-07-16 22:52   Napló: fiaiéi
2024-07-16 22:41   Napló: fiaiéi
2024-07-16 20:00   Napló: Gyurcsi
2024-07-16 13:07   Napló: Gyurcsi