Komor Zoltán : Apám és a varjak


 
2841 szerző 39159 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Toroczkay András
  Hexametej
Új maradandokkok

Serfőző Attila: Lenyomat
Tímea Lantos: Középső szoba
Bátai Tibor: köztes állapotok
Kosztolányi Mária: az én Ferencem...
Szakállas Zsolt: Déltájt maláriáról...
Ötvös Németh Edit: Az ernyő
Bátai Tibor: lehetséges
Pataki Lili: Fényt hoz, színt visz el
Tímea Lantos: Bűneinkért
Gyurcsi - Zalán György: No. 21
FRISS FÓRUMOK

Gyurcsi - Zalán György 1 órája
Tóth János Janus 10 órája
Bara Anna 13 órája
Mórotz Krisztina 16 órája
Ocsovai Ferenc 16 órája
Ilies Renáta 18 órája
Francesco de Orellana 18 órája
Köves István 20 órája
Horváth Tivadar 1 napja
Duma György 1 napja
Hodász András 1 napja
Szilasi Katalin 1 napja
Vadas Tibor 1 napja
Tímea Lantos 1 napja
Tóth Gabriella 1 napja
Ötvös Németh Edit 1 napja
Bátai Tibor 2 napja
Tamási József 2 napja
Szakállas Zsolt 2 napja
Kiss-Teleki Rita 3 napja
FRISS NAPLÓK

 Ötvös Németh Edit naplója 1 órája
Janus naplója 10 órája
Bátai Tibor 10 órája
Zúzmara 11 órája
az univerzum szélén 17 órája
ELKÉPZELHETŐ 21 órája
csega 1 napja
Gyurcsi 1 napja
Hetedíziglen 1 napja
különc 1 napja
Párbeszéd egy jobb Dokkról 2 napja
Bara 2 napja
Baltazar 3 napja
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 3 napja
útinapló 3 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Komor Zoltán
Apám és a varjak

- A madarakat el kell ijeszteni, fiam! - adta ki az instrukciókat nekem apám,
miután felszegezett arra a keresztre a sárgálló mező közepén.
Körülöttem naptól száraz kukoricalevelek, recsegésük egy összedőlni készülő viskóé,
valahányszor csak némi szellő támadt, azt képzeltem,
a rég halott madárijesztők lelkei fogócskáznak itt a kórók között.
- Hamarosan te is csatlakozol hozzánk, fiú - susogták, meg kacagtak, körbe táncoltak,
ahogy ott csüngtem azon az átkozott kereszten, a fához szögezve,
sebeimből pedig rózsaszirmok hulltak a földre.
Néha-néha kijárt hozzám anyám, hogy némi vizet hozzon - drága asszony volt
- téged olyan sokat dolgoztat apád, de olyan jó gyermek vagy; sírva tért vissza a házba,
én pedig - később döbbentem csak rá -
végig egy szót sem szóltam hozzá. Persze mit is mondhattam volna, erőm már a végét járta
- én legalábbis gyerekként ilyen butaságot képzeltem - utolsó szavaimat pedig apámnak akartam címezni:
- Apa! Egyetlen madarat sem láttam! Egyetlen madár sem jött erre!
De ő sosem jött meglátogatni. Úgy képzelte, végzem rendesen a dolgom, ott vagyok,
ahová ő gondosan felakasztott, és fiatal tekintetemmel egyre csak kergetem a varjakat.
Bevallom, nem emlékszem, hány napot tölthettem azon a rozoga kereszten - hátamba szálkák fúródtak,
mélyen a bőr alá, s a lehullt rózsaszirmok kupaca már a lábamig ért.
Ha kedvem támadt, rugdostam csak a szirmokat, a sárga kukorica közé, s belül kacagtam,
hogy megtelik pirossal a tábla,
alighanem ezzel foglalatoskodtam akkor is, amikor anyám végül eljött értem - szaladt,
szoknyája palástként lebegett körülötte, úgy futott
- és kihúzta a kezeimbe vert rozsdás szegeket.
- Apád meghalt! - kiabálta nekem, én pedig alig értettem, mit mond,
hiszen úgy szédültem a kereszten töltött forró napok után,
nem is beszélve a végtelen magányos estékről,
de nagy sokára csak világosság gyúlt a koponyámban. Apám. Halott?
Utolsó utáni erőmorzsáimat összecsipegetve - kissé tántorogva - futottam be anyám oldalán a házba.
És tényleg ott feküdt apám, az ágyban. Csak amikor közelebb értem, láttam, hogy nem is ő az,
csupán valami madárijesztő,
de rajta édesapám kopott pizsama alsója kéklett.
- Halott - suttogta akkor anyám, s átkarolta a vállamat.
Tenyeremből lassan szállingóztak a padlóra a rózsaszirmok,
s kezdték megtölteni a szobát. Először csak a szemem sarkából észleltem némi mozgást
- a fekete testek néma gyülekezőjét a nyitott ablak előtt,
majd amikor oda fordítottam a fejem, teljes erőből kieresztették a hangjukat.
- Káár - így kezdett rikácsolni a varjúsereglet, s nekem máris kicsúszott a számon:
- Édesanyám! Itt vannak a madarak!
De késő volt már bármit is tenni, s ugyan a bezárt ablak sem állíthatta volna meg ezeket:
máris beözönlöttek a szobába, s ellepték apám testét. Csőrüket mellkasába fúrva hosszú szalmaszálakat
kezdtek kitépkedni belőle,
és bár én közéjük rohantam, apró kezeimmel hessegetve őket - hiszen a madarakat el kell ijeszteni fiam,
mondotta apám
- mit sem ért ostoba, gyermeki próbálkozásom: apám szép lassan elfogyott.
Ami maradt utána, egy elnyűtt, kék pizsama alsó,
egy rongy, olyasféle, amivel háziasszonyok a földet szokták felmosni,
s emlékszem, néhány év elteltével
anyám sem használta másra.
Néha persze síráson kaptam - nem is tudta, nem is sejtette, hogy ilyenkor figyelem
- láttam néhány a konyhakőre hulló kék virágszirmot is,
amely szeméből szökött ki, de azt is, hogy utána
- mintha csak bűnjelet próbálna eltüntetni -
rögtön szétkente a padlón azzal a lyukas, koszos pizsama alsóval.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-10-17 09:25:31
Utolsó módosítás ideje: 2011-10-17 09:25:31


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-07-13 09:34   új fórumbejegyzés: Gyurcsi - Zalán György
2025-07-13 08:50   Napló: Ötvös Németh Edit naplója
2025-07-13 00:17   Napló: Janus naplója
2025-07-12 23:51   Napló: Bátai Tibor
2025-07-12 23:33   új fórumbejegyzés: Tóth János Janus
2025-07-12 22:36   Napló: Zúzmara
2025-07-12 22:01   új fórumbejegyzés: Tóth János Janus
2025-07-12 21:37   új fórumbejegyzés: Gyurcsi - Zalán György
2025-07-12 19:05   új fórumbejegyzés: Tóth János Janus
2025-07-12 18:38   új fórumbejegyzés: Gyurcsi - Zalán György