a nyár tirke tarka pillangóinak ledér
vihánca egyre csak lassul és a korai dér
végzetes dermedtséget és bénultságot mér
a megannyi tündér röptű lényre de nem tér
már többé magához egy sem s fejünkbe nem fér
e natúr ámokfutás mely elszakadni kér
a szabadság szárnyaló bábjaitól hisz mit ér
egy lepketetem ha szárnyával már csak a szellő legyez
