A kard titka

Ittam egy kávét, jött két jó gondolat.
Boldogságért mérgezem magam,
de jó mérgeket nem lehet kapni.
A társadalmi felelősség miatt
elmentem, hoztam még kávét.
Ma lakókocsiban aludtam,
hú, de hideg volt, pedig volt két takaróm.
Együtt érzek a hajléktalanokkal.
Bádog városokat akarok!
Azt álmodtam, hogy egy nővel - szerintem a szerelmem lehetett-,
behatoltunk egy kínai várba kardot lopni,
aztán találtunk is, de nem felelt meg,
utángyártott volt, jó lesz, mondtam, de hazudtam, ő tudta ezt.
Visszament.  Igazi kell.
Aztán én kint vártam, és ő visszament,
de vele láttam, fúvócsövesek fogtak rajta találatot,
de ö mégis bejutott a legmagasabb pagodába,
megszerezte a kardot, és elhozta nekem.
Odadobta hozzám zuhanás közben,
én elkaptam, mondott valamit, de nem emlékszem,
és beleesett az örök tűzbe.
Így keltem egy lakókocsiban, karddal a kezemben,
az azért van, (rögtön tudtam,) el kell hogy mondjam.
Rám vár a feladat, le kell írjam.

Michael Martin, Dweyer, Magyarosi Árpád,
Rózsa Florest Eduardó, szent mártír szabadságharcosok,
és hogy Tóásó Elődnek minden haja szála számlálva van.

A világ birkái egyszerre bégették; Mááártír Hőős Fooorrradalmár!
Majd pólóra nyomtatták, és lázadásként ezt vásárolták,
amelyiknek a bundáját nyírták, az örült,
amelyiknek a húsából ütöttek lakomát, az jajgatott,
a  többiek pedig ettek belőle jó ízűt,
megköszönték neki ,a csontjait köpdösve,
hogy meghalt az életért.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-09-25 17:10:02
Utolsó módosítás ideje: 2011-09-25 17:10:02