rizseshús

(homage csd-nek)


túlragozott a csend
körülöttem a kedves is alszik
valahol mélyen rejtőznek a rímek
megírandó versek futnak egymás
elé megyek elszívok egy cigit
slukkonként töltöm magamba
a tüdőrákot apámtól tanultam
inni a depressziót is tőle kaptam
el nézem a sötét eget itt
sosem volt virradat ha volt is
mi nem láttuk elvakít minket az
éhezés de talán ma hoznak enni
rizses hús lesz a kedvencem szeretetből
több van mint bármiből kár
hogy nem lehet vele megtömni a bendőnket







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-09-25 09:52:37
Utolsó módosítás ideje: 2011-10-02 18:54:47