Fekete higany

Tisztább a bűne, mint bármelyikünk fénye.
És becsületes is: nem ad okot reményre.
Nyitott és vár rád, rád teríti fátylát,
ő a könnyű létezés végső nehezéke.
Fáradt vagy, és mennél. De még ne!
Maradj még. Talán kimondani kellesz.
A fél ország depressziós. A másik fele az lesz.
Kiolvad figyelmes szíved ezüstje.
Ugyan ki és mire büszke?

Kiárusítva a Balaton. Jó, ha tíz emberé.
A zajos létezés a csendes nincsbe lép.
Sétálnánk a parton, ha nem lenne lezárva.
Megvették, de az üzemnek már túl magas az ára.
Bérben a házak, a szívek, az emberi akarat.
Halállal, rossz költő, ne kíméld magadat.
A szegénység koravén, a hatalom daganat.
Kiesik dudoros homlokod gyémántja.
Ezt az országot ki látja, ki bántja?

Nekem kelljen szólnom? Sorsom, mint az ólom.
Vágyak nem zaklatnak, csak sok-sok-sok rossz álom.
Ma is egyedül, a bérelt, nagy francia ágyon.
Néhány éve már nem magamat sajnálom.
Az elhintett gonosz port felkapja a szép szél.
Nem fontos, hol voltál, hova mész. Hogy léptél?
Kimondom, bár baj lesz: a hatalom a kertben
dagadozó rózsa. A kert a miénk, ne mondjunk le róla!
Kicsorog két szemem fekete higanya.
Ébredj vagy aludj el, te, Haza!





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-09-16 09:44:50
Utolsó módosítás ideje: 2011-09-16 09:44:50