Költő fejedelem
Ma különösen út állok élni, hatalmas nagy csapda a jövő.
Futószalag visz az oroszlán szájába, a szép csalétek a gonosz horgára tűzve.
Nincs megoldás a problémáimra már nagyon régen.
Maszatolni bírok csak.
Csak pozitívan.
Ma különösen út állok élni, nem is tudok mit elérni.
Benőtt a Magyar pókháló,
fáj a hajléktalanság, ugyanúgy a mérhetetlen gazdagság.
Nincs nap, hogy ne jutna eszembe, és ne fájna,
hogy ez az élet szenvedésre van szánva.
Gúnyolnak engem, akik sikerről beszélnek.
Csak pozitívan.
Ma különösen út állok élni, fáj a fejem.
Minden nap. Depressziós vagyok.
Nem a természetben élek a természetért,
hanem a természet sebén lakom.
Én? Hát én sirató napot tartok,
afféle antiünnepélyt, ott fogom megsiratni
ami elveszett, és ami lesz, amit csak én látok, csak én.
Felgyújtom magamban a szerelmet.
Ünnepeljétek az új költőfejedelmet.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-08-23 17:33:26
Utolsó módosítás ideje: 2011-08-23 17:33:26
