élet

örömmel tölt el mások fiatalsága, ebből értenem illik már öregszem.
átlelkesít a testek takarossága; szívem szutykában csökkenve növekszem.
elnyűttem végre a’ zaput a’ zanyut: a halál hordjon családi viseletet!
addig tököltem uram-teremtőm, hogy lassacskán préselnem kő’ a vizeletet!
maholnap kedélyes leszek, rossz tata, kinek postán utalják az élvezetet;
'miben' túlburjánzik az éhes prosztata, 'ki' nem kap csak gyönyörű ígéretet.

muszáj elszeretnem magam.. bárkitől, rámenősen tenni-venni kis agyamat;
nincs ahhoz fogható boldogság, mikor velem töltöm tele hitvesi ágyamat!
középkorúnak gondolnak barátaim, pedig nincs se címerem, se birtokom.
kopott malíciámra sincs mentségem egyéb, mint tréfátlan humorom, brit okom.
kék szemű macskából, cirmos papagájból verbuválom polgári kíséretem:
kedvemre szolgál a halál tusája. s hogy szellemem lesz saját kísértetem!





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-08-20 04:07:58
Utolsó módosítás ideje: 2011-09-24 08:17:40