Úgy óvlak

Az utolsó sor jut eszembe,
a vers vége villan fel,
így hulljon az álom szememre
mázsás hópelyheivel!

A verset mikor befejezem,
a másik vers kipattan,
hogy terebélyesedjen nekem,
ne maradjak magamban,

ne legyek egyedül soha, még
bennem lüktet az élet,
ne mondhassam tisztán, hogy elég,
ne vigyen rá a lélek

az elmúlást sürgetni, ha nem
tolakodik magától,
naponta nem meghalni, hanem
születni legyek bátor!

Jónak kell lenni önmagamhoz
hogy hozzád jó lehessek,
mert jön az ősz, lehet havat hoz,
úgy óvlak, hogy szeretlek!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-08-18 06:40:24
Utolsó módosítás ideje: 2011-08-18 06:57:41