Áldozócsütörtök


Ma történt, hogy felment, s minket itt hagyott.
Szívünkbe bújtatva a reményt, hogy visszatér,
S lélekben velünk marad, míg be nem végződik
Mindaz, mi elkezdetett a teremtés hajnalán.

Ma történt, hogy felment, s minden ránk bízatott,
Hogy a tőle kapott hitben építsük fel belül, s kívül
A rendet, elűzve a békétlenség, s a félelem démonait.
Nem rajta múlik azóta sem, hogy zord bilincsbe ver
Minket a bűn idelenn, s a hit mentőöve után kapkodva
Bálványok között élünk. Félelmek igéznek nap nap után,
S nem tudunk irgalmazni magunknak sem, a másiknak sem.
Rút düheinkben fuldokolva, mégis Uram bocsánatod, irgalmad
Kérjük, hogy megmaradjék a maradék, kaláccsá foszlott reményünk.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-08-13 14:51:13
Utolsó módosítás ideje: 2011-08-13 14:51:13