esõcske lerajzol

"mikor veled vagyok, minden más eltűnik"

- ülünk, idegen véletlenekbe csomagolva;
keveset beszélünk.
a hallgatható csendet szeretjük.

"egy lakatlan sziget vagy.
sűrű erdők, magas fák,
lombkoronától nem látni az eget.
körben mindenütt víz, végtelen.
a partra kell menni, hogy megtudjam,
nappal van, vagy éjszaka.
ritkán járok erre.
nem tudok úgy, mint egy remete.
nagy gátakon kell átkelni,
oda-vissza.
nehéz."





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Új forrás, 2002/5