Lebegett

Fáradt lett, láttam, a tenni-vágy kihűlt,
gyenge mozdulattal az ágyára ült.
          (Csak lebegett, ég és föld között.)

A szellőtől megmozdult egy nem megírt levél,
lassan, mint puhán terített szemfedél.
          (Lelke már tudta, elköltözött.)

A szobafalra kúszó furcsa illatok
gyűrűztek körbe csendfuvallatot.
          (Felnézhetnék, de minden hiába.)

Ezek maradtak, és az a pillanat,
ahogy simogatni vágyta még egyszer arcomat.
          (Nem hallatszik más, csak a halál áriája.)





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-07-24 01:52:53
Utolsó módosítás ideje: 2011-07-24 01:52:53