Eszmélés /átdolgozott változat/

Belém nyilall a reggel
egy ébren átforgott éjszakát
söpörve a szétfeküdt ágy alá.
Égett ízű kávé kaparja torkom,
és az érszűkületekben vánszorogni
kezd a vér a pusztuló agysejtek közé,
mint aszály idején a sziksós földbe
hulló, porfelverő elfutó zápor.

Maszat idő bámul be az ablakon.
Hó-cafatokat kavar a jeget
markoló szél, kiröhögve a
kora tavaszra éledő madarakat.

Gyűrött dobozából előkaparom utolsó
szál fonnyadt cigarettám, rágyújtok,
s az első fojtogató slukk után
ásítós-lassan ébredek.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-07-22 13:01:19
Utolsó módosítás ideje: 2011-07-22 13:01:19