MAGÁNYOMBAN ELHAGYATVA

Baljóslatú vad fellegek
hatalmas heggyé tornyosulva
vészterhes nyugalommal
közelednek felém.
Magányomban félelemtől űzetve
reszketve  várom a  végzet beteljesülését.
Villámok cikáznak,
sivítva fúj a szél, amikor
belémhasít az éles fájdalom.
Elhagyatva, szerelemtől űzetve
vérző szívvel esdve  kérlek:
Ne  hagyj el !
Jöjj vissza  hozzám!
Mennyei szépségeddel hozd el
a  megújuló tündéri ragyogást.
Lényed izgató varázsától átkarolva
meggyógyul szenvedő, vérző szívem.
Vad vihar, tombold ki magadat,
visszatér hozzám a  kedves,
megvígasztal magányomban
s űzött farkas helyett
újból betölt a  gyengéd szerelem
gyönyörteljesen megvalósuló
érzelmes világa.

Bakonyszentkirály, 1972. 02. 22.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.