Celluloidba ragadva
Celluloidba ragadt pillanatok
vergődnek a karcok között,
szépia-szín fakó szavak
sejlenek fel a képek mögött.
Sikolyok bújnak elő a hangsávból,
könnyek között egy halk sóhaj,
csontos kéz mozdul még félve,
vértelen ajakból egy kacaj,
aztán egy véletlen szikra
és minden fényes lángra lobban.
s mint magnézium csíkban a vakutűz
hamut, füstöt hátrahagyva
létünk öröklött végét jelzi.
Üres fehér vászon , gép kikapcsolva.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-07-20 19:15:03
Utolsó módosítás ideje: 2011-08-01 08:24:36
