Celluloidba ragadva

Celluloidba ragadt pillanatok
vergődnek a karcok között,
szépia-szín fakó szavak
sejlenek fel a képek mögött.

Sikolyok bújnak elő a hangsávból,
könnyek között egy halk sóhaj,
csontos kéz mozdul még félve,
vértelen ajakból egy kacaj,

aztán egy véletlen szikra
és minden fényes lángra lobban.
s mint magnézium csíkban a vakutűz
hamut, füstöt hátrahagyva
létünk öröklött végét jelzi.

Üres fehér vászon , gép kikapcsolva.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-07-20 19:15:03
Utolsó módosítás ideje: 2011-08-01 08:24:36