mikor már-már
elviselhetetlen
az izzás
lombok szűrt árnyéka
a tudás s a belakott hús
elcsigázott tettetett
fedezék
mikor már-már
egyetlen apró karnyújtás
az ismételhetetlen
gyümölcs s a száj egyazon
föltépett olajú feszülés
mard! hamvas szúró szőrét
gyönge húsát bűntelen
s hagyd végigcsurogni
égő testeden
nap barackszagú
ragacsos levét