Lábaimra bíztam

Félhold. Kékes fénye a fák között kering,
A tó partot ért vize halkan csobog,
Vén lámpaoszlop őrszemként ácsorog,
S bűvölő körében éji lepke ring.

Lábaimra bíztam, s elhoztak megint.
Az emlékeink taván pancsolok.
Tudom, haragudnál, de nincs rá okod,
Csak jó így kimondani: Emlékeink.

A tó tehet róla.. túl szép környezet,
És a falevél, hogy párát könnyezett,
Hűsítő cseppet összeforrt kezünkre.

Így eszméltünk mindig, ha a szél elült,
Kisimult tavunk hóbortos tükre.
Ma nem hullámzott. Vagy széppé szelidült.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-07-18 12:43:39
Utolsó módosítás ideje: 2011-07-18 12:43:39