Az ártatlan
Mi a bűnöm, mit vétettem én,
amiért itt kell állnom a semmi szélén?
Bennem csak a jóság, szelídség lakott,
most mégis mindenki örökre elhagyott.
Sokakat szerettem, a harag futó vendégem volt,
Vigaszt adtam annak, kit jó sorsa becsapott.
Önzetlenül adtam, mosolyom rájuk ragyogott.
Most mégis mindenki örökre elhagyott.
Hogy egyszerre több is volt, ki szívemre hatott?
Az lehet, de kitártam én minden kaput.
Elfogadtam, ki némi ékszert, pénzt adott,
Most mégis mindenki örökre elhagyott.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-07-13 14:10:46
Utolsó módosítás ideje: 2011-07-13 14:10:46
