Eltévedt vonatok

A pláza seregek óta
bejutott a divat a ruha alá,
és a vonatokba.
Volt, hogy szegényeket,
a társadalom alját,
szabadabb legényeket
fuvaroztak a szerelvények,
madárlátta arcokkal.
Mintha zajló babiloni vizekből  
kapta volna őket fel,
a gőz forradalmával induló
társadalmi szerkezet.

Fák között csihogott egyszer,
egyenruhások ültek a padokon
és kitört a háború,
aztán béke lett,
kirakatok bábu arcaira
meneteltek az uniformisok.

Most szövetséget ajánl
bőr alatti divatok ellen,
a legmagasabb rangú tiszt,
egy gépek előtti robot,
kinevetett nevén szegénység,
maga az indulat.

A harmónia és kritika uniformisa megállapítja,
a közhelytilalom és a konfliktus kerülési
egyezmény nevében hallgatólagosan,
hogy nem kívánt elem ő.
Állatiasan agresszív és
nem ismeri a csicsergő magasröptűeket,
nem európai és nem elég szabad,
hiába lett volna valaha kőműves.

(Hajdani nem luxus vonatok hangjait véli hallani,
amikor álmodik, távol, Európában
egy idegesítő paraszt.)






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-06-10 16:38:50
Utolsó módosítás ideje: 2011-06-12 10:34:11