Fáradt szemmel

Minden gondolat megsebez,
lassan megöl a szívverés,
de mégis kéjjel tölt el ez
a láthatatlan szenvedés.

Mint a börtönben, úgy vagyok.
A szemem becsukva is lát,
előttem betonfal ragyog,
mögötte látszik a világ.

Sebzett nyomok a földeken,
korom, füst a levegőben,
már magamtól sem kérdhetem,
holnap mi lesz így belőlem.

A helyet meddig ismerem,
ahol a semmi így ragyog.
Segíts meg édes Istenem,
és ne csukd be az ablakot.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.