here

kortárs stílusban fogsz ma írni
így indult a napod
nem kötött formákban
arcodon kilazult a cipőfűző
és lehullt a cipő a lébjederől (lábfejedről)
szomorú vagy
nem is érted hogyan tudsz
ilyen betűtévesztéseket ütni a klaviatúrán
mindenesetre a cipő lehullt a földre
koppant és most lassított felvételen pattog a földön

reggel még arra ébredsz, hogy
börtön vagy hajléktalanság
aztán meghallgatsz egy-két számot
átolvasod a tegnap írt dolgaidat
amiket persze nem küldesz el sehova,
mert miért is küldenéd,
hiszen mind rólad szólnak, verseknek hívják őket
akik szeretnek nevet adni a skatulyáiknak

eddigre újra éledezni kezd benned a remény
egyes szám második személyben beszélsz magadról
és úgy nézel szembe az egésszel
mint ahogy az elefánt néz a tükörképére
az állatkerti itatóban, nyáron, ha mozdulatlan a felszín

nagyon fontos szavaidat lejegyzeteled
vissza-visszaolvasod őket, jól van,
bólogatsz, jól sikerült ez az írás,
de annyira cinikus vagy, mint egy vén pöcs,
ernyedten himbálódzol saját verslábaid között,
szőrös, laza és ráncos bőrszütyőként





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-06-08 13:40:06
Utolsó módosítás ideje: 2011-06-08 13:40:06