Numero XL


Itt szárítkozik
dombok lázas bőrén,
az eső utáni erdő
vénasszony szőre
s ha szédíti álmát,
a bokrok szoknyái mögé dugdosott ember,
szája sarkáról elkanyarodik
a fölébredt pete
kék legye,
s bogarak tömege

fényesen
freccsen
férfiak mocorgó hasáról,
szám kényes fogai előtt
megédesedik

a levegő,
körüljárják a csók dongói
s én hagyom magam,
nyelvem még őrzi
a zúzódott
zöld tavat,
s engedi színét szivárogni
a ködben totyogó hajnal,
ha állatok nyála ébred a betonon,
az idő fényes tetejéről csorog
a kék szemöldökű patak,
tél gödrében,
a himnuszt ugató néphez,
finn-ugor dadogás őrzi a kegyeletet,
föld hűvös morzsáihoz hiába teszem
ez a gyermekem is már halott:
csorogva erők színes nyálán,
az ezüst szuszogású

savanyú szélben,
öngyilkosok szétszórt,

deres csizmáit

bokámhoz koccantó mezőn,


a zöld köhögésű asszonyok közt,
nevetnek reám,
meg van minden foguk,
és te hatódtál már meg
az én lábocskámon,
a balta árnyékú bottal
tüdőn vert csecsemőn,
prüszköli eperszínét
a február zizzenésű télbe
hétfőn
s délután,
szépséges szép

soha-szerelmem,
te gyönyörű ribanc,
predesztinált turistája
ennek a szerelemnek,
pizsamakabát bordáin
idegen vizelet,
te biciklizel
én bicegek:
álmos kócaival hajadnak,

visítva
fésű agyarai elöl,
éjszaka bőre alatt a lopott kutyával,
a tücsök talpa miatt csörgő pipacsok
nyers húsát színező
szivárvány háton,
jeges patájú szarvasokkal,
a dombok hóna alá szorulva innen,
a körmömön csücsülő
csendes

kavicsait
el-elfricskázva a hazának,
nem vagyok madzsar
se ejrópai,
városba falazva
nyugalmas
nyávogás
a himnusz,

s oly nyomorultnak érzem magam,
hogy szépnek
s büszkének lennem
most már muszáj,
kuporogva is fényes bűneimtől
az ablaküvegnek dűtött hasadhoz
amikor lenyúzza onnan
a langyos homályt,
a boldogságra uszító öleden
a barna kócok közé roskadt,
piros gödréhez az éjszakának,
csecsemő szagos homlokához hajló füvek
kék
kései

közé,
testem patakjait szétugrató ujjaidhoz,

s mondd, Uram,
kik ezek a kevés álmú
boldog műfogsorosok,
ezek az üres-gömbölyűk,
lágyak,
korrekt ostobák,

átvilágított patakok,
autós cifra kanok,
csókmásoló
automaták,









Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: ÉS LIV. évfolyam 4., 2010.01.29
Feltöltés ideje: 2011-06-07 20:47:21
Utolsó módosítás ideje: 2011-06-07 20:47:21