Értem hátra

Kemény talpamra tapadt idő, mivel
márványkőre lépek - és sárba.
Ha nem markolsz meg, ki dönti el,
hogy hány percig maradok árva?
Tövis nő rajtam - ilyen a türelem.
Huszonhárom évnek vagy ára
s itt cseng körbe kivájt fülemen,
hogy nemsokára, nemsokára.

Én megutállak, ha hamisat szólsz el,
a csöndért cserébe add ide szavad
és elhiszlek, mert nincs más módszer,
hogy általam hagyd jóvá magad.
Fehéren s némán lebegsz e tudatban,
mint erdőben a zsibbadt pára,
mit eddig neked sohasem mutattam,
majd nemsokára, nemsokára.

Kinyílsz szobámban, mint szélben a könyvek
s mesélni vagy képes, hogy holnap
sem szabad semmit megköszönjek,
ha érett vágyakat szakítok rólad.
Melletted fogok sétálni az utcán
és lemaradok - fordulj értem hátra.
Szelíd leszek, ha te vigyázni tudsz rám
már nemsokára, nemsokára.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-06-01 20:46:41
Utolsó módosítás ideje: 2011-06-01 20:46:41