Kis esti apály
Ez voltam én, ki álmában lebeg,
Mint tollpihe a kalapkarimán,
Ki párnába súgott darabka imán
Is szivárványvilágba szendereg.
Elveszett, mit máskor készen merek,
Nincs már tajték a megtorpant paripán,
Eltűnő karc egy aranykarikán,
Hangtalan neszek, szürke színterek.
De csak ezért rám ne jöjjön az este,
Hogy sajnálni tudjon kétségbeesve.
Ha mindez majd súly lesz vézna vállimon,
De kezd szűkülni a poétapad,
S a szóvég-tenger egyszer kiapad,
Elidőzök félkész novelláimon.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-05-28 01:09:46
Utolsó módosítás ideje: 2011-05-28 01:09:46
