Szaporodnak a kiálló szegek

A jövőmről, ha elgondolkodom,
ezernyi kétely nyilallik belém:
lesz-e valami elviselhető
a létnek eme régebbik felén?

Lesz-e valaki, aki a kezem
bíztatóan megszorítja néha,
ha tévelyegnék, a nagy forgalom
zűrzavarában, bolond poéta?

Hisz tudom jól, a lelkem fekete,
ezért mindent kormosnak ítélhet,
a bizalmam majd gyorsan elkopik
azok iránt, akik szeretnének

még akkor is, ha testem rozoga,
agyonhasznált, nyikorgó szekérnek
már egyre kevesebb az utasa,
gyakrabban az árokpartra téved.

Szokásom lesz a lustaságom is;
még nem fáradtam el, de pihenek,
csak egyetlen kalapácsom marad:
szaporodnak a kiálló szegek.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-05-24 06:21:37
Utolsó módosítás ideje: 2011-05-24 06:21:37