női szubjektív
nem tudom szögletekben mérni
a rámosztott világot
egyenesen feldarabolni
a párhuzamosok bennem körbe érnek
nem csak a végtelenben találkoznak
majd
egyszer
az utakra festett szaggatott fehér csíkok
összefolynak szívemben akár az idő
a gyárak mellett kerítéseken belül
ringatózó vadvirágok kuszasága
sínek mellett lázongó keskeny pipacsmező
nekem váltakozó fókuszú kép
flamenco táncosnők ég felé tárt sziromszoknyái
neked atomokra bontható illat
pixelmélységekig boncolható kimerevített természet
próbálod megállítani gyökereinket
kiirtani a logikán túleső tartományt
tudománnyá parcellázott földeken
fúj az analizált szél
azt mondod elmerengtem
adatok nélkül körbepásztáz tekintetem
az élet egészen belém ömlik
mérhetetlenül felfedezhető
az ismétlődések közé vágva
halkuló horizontot pillantok meg
közeledik felénk
két szívverés között a csend
ha lehunyod szemed
te is láthatod amint megérkezik
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-05-22 14:11:46
Utolsó módosítás ideje: 2011-10-20 16:34:57
