| KIEMELT AJÁNLATUNK |  |
| Új maradandokkok |  |
| FRISS FÓRUMOK | |
| FRISS NAPLÓK | |
| VERSKERESő |  |
| SZERZőKERESő | |
| FÓRUMKERESő | |
|
Szigeti György
Zord a tél
Zord a tél.
Mintha soha nem akarna menni.
Ilyen ez, majdnem valamennyi.
Maradós.
Mint az anyám lelke,
olyan fehér, olyan
zaklatott -,
mint egy igazi halott,
mint az igazi.
De felenged.
Karján siklik a szél,
és arcomba csap.
Mint egy csecsemő –,
meglegyint hirtelen.
S elmondhatom, hogy
élni szerettem,
lopott kutyaként mindig azt
szerettem,
aki kínlódva is belém rúgott!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-05-20 08:41:23
Utolsó módosítás ideje: 2011-05-20 08:43:13
|
|
|
|
