Végül
Kezében zöldre festett lámpavas;
abba kapaszkodik, hogy el ne essen,
az ólomszürkén csüngő ég alatt
már senki nincs, kit illően szeressen.
Kabátja lóg, mint vízbe fúlt madár,
mely fennakadt a sáros kerítésen,
én látom csak, ahogy mögötte áll
az őrangyala, minden tettre készen.
Lépéselőnyben van a rombolás
a kiürített, bánat dúlta arcon,
a véres szemből forró könny pereg -,
ő boldogabban lenne bárki más,
de túl van minden győzelmen, kudarcon -,
ezt gondoljátok jól meg, emberek!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-05-20 08:13:56
Utolsó módosítás ideje: 2011-05-20 08:13:56
