Jelek

Melyek hajdan elhagyták szádat:
ma is ugyanazok a szavak.
Eltérő hangsúly, kiejtés, formázás
persze (…) s ha, inkább a Szépség,
amelyet egyedül múlás
szólíthat - és Te, ki szavakat
emberelőtti jelekre meztelenítve
újraépítettél viruló tájat,
amely öröktől adott?
Mintha e temérdek
veríték, dadogás célja,
eredője nem lett volna több
derengő ártatlanságénál:
nyiladékaiban még ittrekedt homály –
még újabb jelek:
értelmezni auguri szem
szív hajlama szerint.
Bárhogy is.
Mit hagyhattál, pusztán ez az Ó,
ahogy örökséged egyetlen mondatvég,
paradox, meztelen egyenes:
földnek alázattal görbülő öreg kérdőjel,
kolonoszi, csöndesülő földeken!





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-05-18 10:50:59
Utolsó módosítás ideje: 2011-05-18 10:50:59