érdektelen és közönyös kapcsolat avagy az utca embere
Két szemüveg beszélget. Vagyis
két lencse. Két tökéletesen
hideg és sima lencse. A motyogás
formátlanul elgurul. Gurul és
gurul. Míg végül átesik a rácson.
Semmi jele hogy földet ér valahol.
Valahol egy kitalált akna fenekén.
Persze hogy a válasz el sem indul
a tűrhetetlen betonon. Csupán
a lencsék maradnak na meg a bizony-
talan keret. És a mögöttük lévő
gurulás...
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-05-10 16:15:56
Utolsó módosítás ideje: 2011-05-10 16:15:56
