Reaktor

fűcsomók, sárga fakérgeken izzó
hajak, tótágast állok, hibaüzenetet küldök
négyes reaktor, a tetemre hívó
salak, ami lángot vet, bizarr hibakódot
üvöltő szél, a meggyötört tajga felett
békebeli kísértetem idézi és gyanús
mint az a föld, amin állunk
egymással csak cérnaszállal összenőve
körmöm szakadtáig is újra és újraszülve, hogy máskor hajnal voltam
most est vagyok ismét
rezervátumomban öles léptekkel
öles álmokkal
szintézis
vakfoltjaimban csupa arc
nem felismerés ez sem, nem tudattalan
lobogok, kihunyó önismeret
lisztharmat szememen
egyszerű iskolákat jártál, az emberiszony
víziszonnyá vált
embertengerben hajótörött
egyedül vagy
mindig írott verseiddel
szűretlen gondjaim annyira kötöznek
annyira nehezékek
alig látlak a sok bogártól
sok lemaradástól mögötted
le sem veszem testem a fogasról
le sem esik állam, le sem veszem szemem rólad
volt hol, hol se volt
sehol se volt
nem talált fogást
nem találtam
nem találtam fogást
nem talált
kinyit, elalél
lopott időnk zavaros tüntetése ritka izgalom a szívben
ismételt külső tényező, belső tényezők
ma még hasonulsz
hasonulok
hason fekszünk a talajon
a reaktor hevül
a tajga békülékennyé terül előtted
ellőttem utolsó töltényem
és most a farkasok éheznek
és most éhesek nagyon
nem találtam fogást magamon
nem talált
nem talált fogást magán

nem találtam







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2019-12-14 11:48:01
Utolsó módosítás ideje: 2019-12-14 11:52:26