Szonett II.

Száz rózsának küszöb-zörrenésén
Túltesz egy halk „szeretlek”, na de sért
Valakit hangjuk, nem hittem és én
Bevallom kissé készületlen ért.
Vagy tévednék talán hiszen süket,
Ki elé hangom ilyenképp vetem
És hiába ingatták fejüket,
Ahányan hallották történetem?
De látom igaza volt mindnek ott
(Mégse tudok) ha mondták „lépj tovább”,
Hall ő, mert egyebet, mást felfogott;
Maradt-kérdésemnél nincs ostobább:
Akkor a szó hát hol hal el, vagy miért,
Mellyel életem adnám valakiért?






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.