Ősutód


Jön, mosolyt hordoz, kezet fog velem,
csúszva-mászva tornyosul fölém.
Alap vagyok, ő rajtam fal, födém.
Génjeim ág-bogán jobb felem.

Véremből sajdult. Úgy vágyom sután
visszaálmodni magam -belé-
s gyermekéveimet egymás után,
hogy én lehessek ő. Ő meg én.

Csikófogaim mind elhullattam,
visz kézen-fogva szembe a Nappal.
A lét ízeire fel se eszmél.

Csak néz. Neki természetes rend ez,
ölbe veszem és ő is ölbe vesz,
úgy súgja, papa picit szeressél.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-05-05 23:20:00
Utolsó módosítás ideje: 2011-05-05 23:20:00