GONDOLATOK A HOLDFÉNYES ÉJBEN

Holdvilágos csendes estén
egymagamban ballagok,
Holdvilágban fénylőn, szépen
ragyognak a  csillagok.
Álmodozva meg - megállok
elmélkedem csendesen,
Tovatűnő ifjúságom
emlékeit keresem.

Halk, suttogó őszi szellő
átkarolja álmaim,
Hova tűntek, merre mentek,
emlkeim s  vágyaim ?
Miről suttogsz vén eperfa,
emlékszel - e vissza  még,
Ifjú szívvel, szerelmesen
hányszor vonultunk eléd ?

Kéz a  kézben, összebújva
megpihentünk alattad,
Szerelemtől izzó szavunk
s  vallomásunk hallhattad.
Elbúcsúzom ! Isten veled !
Szerelmemnek tanuja,
Fényesen süt a Holdvilág,
hív a  csendes éjszaka.

Bakonyszentkirály, 1972. 01. 19.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.